Szeretek álmodozni

Mindig is szerettem és bizony elég könnyen ment már akkor is, amikor az iskolapadban nagyon másra kellett volna figyelnem.
Persze gyerekkoromban még senki sem gondolta volna, hogy egyszer majd amolyan hivatásos álmodozó lesz belőlem.
Pedig dalszerzőnek lenni valami ilyesfajta tevékenység, pláne ha az ember ebből is él.

Búcsú Orbán Józsitól

"Lányok szívében lakom" - énekelte és vallotta anno Orbán Józsi az egyik saját slágerében, de eközben hiszem, hogy ő is tudta jól, hogy nemre való tekintet nélkül már réges-rég nem csak a hölgyek zárták Őt a szívükbe, hanem barátok, kollégák, cimborák és rajongók sokasága is... velem együtt.

Ősz van megint

Bolond egy ősz.
De milyen is legyen, ha egyszer ilyen őrült ez a világ?
Most nem válaszokat és célokat keresek, csak úgy vagyok és figyelek egy kávé mellett ücsörögve.

Minden gitárnak megvan a története

Legalább is, az enyémeknek igen.
Vannak, akik pusztán hobbiból nagy hangszergyűjtők, de természetesen sok az olyan muzsikus kolléga is, akiknek a munkájukból adódóan sorakoznak otthon a különböző hangszerek.

Hogy mindhez tartozik-e valami érdekes sztori, nem tudom.

Álmok, vágyak

Mindenkinek vannak álmai, vágyai.
Kisebbek, nagyobbak, egyszerűbbek és őrültebbek.
Szerencsésebb esetekben ezekből előbb-utóbb cél, terv, majd idővel megvalósulás lesz.
Persze vannak olyan álmok is, amik már sosem válhatnak valóra, de ezeket el kell engedni és most nem is ilyenekről szeretnék beszélni.
Nekem sok egyéb mellett tavaly megfogalmazódott egy kicsit őrült álmom...

Születésnapi buli

Az élmény, így, egy hét elteltével is még mindig feldolgozás alatt van...

Az idő

Furcsa dolog az idő.
Gyermekként még fel sem fogja az ember, hogy mekkora kincs a mulandóság meg nem értése, a végtelennek tűnő nyarak napsütése, vagy persze a többi évszak tündöklése a maguk szépségeivel együtt.
Mindenki életébe olyan természetes dologként lépnek be az idő változásai, mint az, hogy anya csak egy van és, hogy szerencsésebb esetben anya van.

Borítókról

Mindig szerettem a lemezborítóimat megbolondítani valami kis egyediséggel.
Ez az első három kiadványomon néhány soros, amolyan "dalnokos" előszóban nyilvánult meg.

Lemezelés

Olyankor, amikor már nyakig benne vagyok egy lemez munkálataiban, gyakran elfog az az érzés, hogy:
A fenének akartam én ezt?!
Sosincs zökkenőmentes felvétel, Murphy mindig igyekszik kitalálni valamit, amivel be tud kavarni.

Álmok

Ahhoz képest, hogy hány dalt jelentettem már meg ezidáig, sajnos nagyon elenyésző százalékukhoz volt lehetőségem klipet forgatni.
Pedig elhiheti a kedves olvasó, hogy ötletem mindig rengeteg volt és most is lenne bőven.
Csak azok a fránya költségek ne szabnának folyton gátat az álmok folyamának!

Hontalan a zenei világban

Tizenéves koromban kezdett el nagyon megfogni a könnyűzene...

Nem csak egy valamilyen stílus, hanem úgy igazán bármi, ami nem klasszikus és aminek szövege van.
Szerettem én (és most is szeretek) mindent, ami harmóniákból és dallamokból áll, de úgy igazán a dalok, magukkal a 'dalságukkal' vonzottak (vonzanak), de piszkosul.

A dal a fontos

Messze nem az Eurovízióról fogok most mesélni, ahol egyébként úgy látom, hogy sajnos már rég nem ez az elsődleges szempont.

A break story vége

1987-ben a break-es lehetőségeim erősen csökkentek, kénytelen voltam valami munkát keresni.
Így kerültem a Skála Metró supermarket-jébe a csemege osztályára. Egyébként ott ismerkedtem meg Dudás Zoli (alias Indián Joe) barátommal, aki pedig a rampán dolgozott. Ahogy Zoli mondta nem olyan rég: -"Mi voltunk a Skála Kópé!"- :)

Break sztori 3

Említettem az előző fejezetben, hogy a street dance-re és a katonaidőmben, majd utána történt break-es vonatkozású eseményekre még visszatérek...
Jöjjön akkor most a street dance:

Break sztori 2

Előző blogom ott fejeztem be, hogy édesapám összehozott újra azzal a tánctanár ismerősével, akivel már 12 évesen is találkoztam egy építőtáborban...

Break sztori 1

83' őszén egy kis Andrássy úti, földszinti lakásban két olyan, akkor még számomra teljesen új dolgot csodálhattam meg, amik aztán jó pár évig fontos részei lettek az életemnek:
Az egyik a videó magnó, a másik pedig egy klipben feltűnt új mozgás stílus, a "break dance" volt.

Rock and Roll a Globe Royal-ban

Harmadik Fészek klubos blogomban említettem, hogy volt, amikor Bárány "Tonyó" Tomival (billentyűs) és Kulcsár "Kuli" Attilával  (akkor még aktív dobos és a későbbi "A Dalnok könyve", valamint a " Bor, Mámor, stb." lemezeim hangmérnöke), illetve még egy kedves gitáros barátommal, Overnay Gáborral, egy zenekar szerűséget alkotva léptünk fel néhányszor...

A Fészek klub és én - 3

1999. szeptember 4-én történt, akkori törzshelyemen, az Almássy téri City pub-ban, hogy két jó barátom beállított és kölcsönös több pohárnyi egymásnak örülés után azt mondták nekem, hogy elvisznek engem egy király helyre...

A Fészek klub és én - 2

Az, hogy mikor és hogyan lettem break-táncos egy másik sztori (azt is meg fogom írni), de e történet szempontjából annyi a fontos, hogy '86-ban (vagy talán még '85-ben) megkeresték a tánciskolánkat egy készülő musical-el kapcsolatban..

A Fészek klub és én

Bár a mai napig áll és egyes részei még az elmúlt évtizedek, vagy évszázad hangulatát és működését tükrözi, az én szememben sajnos már csak volt egyszer egy Fészek klub...

 

Orfeusz és Biga

Valamikor ’93 őszén történt (miközben Roy-jal már javában utcazenélgettünk a Halászbástyán), hogy Roy egyszer csak szólt nekem, hogy egy barátja felhívta, mert segítség kéne neki egy bulihoz.

Halászbástya

A Halászbástya vitathatatlanul Budapest egyik legszebb pontja és annak csodája.
Ahogy a karrierem kezdetének is…

Nyaranta vidéken

Amikor kérdezik, hogy hová valósi vagyok, azt szoktam mondani: 'Igaz, hogy Budapesten
születtem és 24 éves koromig Újlipótváros volt az otthonom, de nyaranta leginkább vidéken
nőttem fel.

Szerencsére...

Lemezszerződés lemez nélkül

Úgy emlékszem, hogy valamikor 98-ban történt, hogy egy kis kiadó felfigyelt rám és
lemezszerződést ajánlott. Nagyon örültem a lehetőségnek és az abban az időben még
elfogadott feltételeknek. Azért fogalmaztam így, mert tudtommal már réges-rég nem kötnek a
kiadók royalty előleges szerződéseket (és nem fizetik a stúdiót sem), pláne, hogy akkor én
még teljesen ismeretlennek számítottam a nagy közönség előtt. Ez az előleg abból állt, hogy a
tervezett lemezértékesítésből származó majdani bevétel előadót illető részéből a kiadó
megelőlegez valamekkora összeget.

Milyen zenét játszol?

Eddigi pályafutásom során talán ezt a kérdést hallottam a legtöbbször.
És amikor ez elhangzik, mindig bajban vagyok a válasszal, ugyanis írtam én már kis darabokat (ha nem is túl komolyakat) hegedűre is, de főleg zongorára, továbbá alkottam később musicalt, szimfonikus művet, aztán volt már blues, jazz, hip-hop, funky, country, rock, rockabilly, rock & roll, raggae, ska, swing, cha-cha-cha, históriás ballada, bossanova, disco, folk, undergrund, pop és egyéb műfajokba is sorolható dalom.

A fekete, vékony testű, cutaway gitár

Kevesen tudják, hogy az a fekete Epiphone elektroakusztikus gitár, ami szinte már többet van velem, mint nincs, mikor és miért is lett a választottam...
Valószínű, hogy 1994-ben vették nekem a szüleim (a gyári szám alapján is ez a hangszer "születési" éve), édesanyám totálkárosra tört autójának biztosításából.
Nem ő volt a hibás, álló helyzetben belement valaki. Szerencsére csak az autónak lett baja, ami így, ha jól emlékszem 100.000 Ft-t megtakarítássá változott át.
Sosem voltunk gazdagok, de ahogy az egyik nagymamám is mondogatta mindig: "nem volt semmink, mégis megvolt mindenünk".
Bármire költhettük volna azt a pénzt, lett volna helye bőven...

Így kezdődött minden.

 

Nem emlékszem már, hogy szüleim mikor vették észre bennem az érdeklődést a zene iránt, valamint azt sem tudom, hogy ez az érdeklődés miben is nyilvánulhatott meg a számukra, de azt tudom, hogy az általános iskola elkezdése előtt egyszer csak már szolfézs előkészítőkre jártam.
Ennek volt köszönhető, hogy hamarabb tudtam kottát írni-olvasni, mint bármi mást.
Sosem fogom elfelejteni Mariann nénit, a szolfézstanáromat, akire a muzsika elméleti alapjainak megismeréséért és szeretetéért örökre hálával gondolok. Imádott minket, gyerkőc nebulókat és mi is őt.
Mariann néni csakis kifogástalan kosztümöket és olyan elegáns ruhákat hordott, mintha felkészülve kellett volna lennie arra, hogy bármelyik pillanatban a színpadra szólíthatják. Sokszor hajára kötött kendővel és arra feltűzött vastag keretes napszemüveggel jelent meg, mint valami madame és gyakran úgy cigarettázott hosszú szipkán keresztül, ahogy Liza Minelli a Kabaré-ban.
Az utánozhatatlan személyéhez hozzá tartozott még a hangja, aminek mélységeit talán csak Psota Irénével lehetett volna összehasonlítani, valamint a teátrális mozdulatai, amelyeket bármelyik karmester megirigyelhetett volna.

Ha volna két életem

Tisztelt Olvasó!

Bár nem ezzel a bekezdéssel szerettük volna indítani a blogot, ellenben úgy érezzük, ez az indulás napján nagyon aktuális!

Jó szórakozást kívánunk!

 

'Ha volna két életem'

Nem szokásom másoktól idézni, de ez alkalommal mégis indokolt, hogy kivételt tegyek és mentorom, Horváth Attila egyik ikonikus dalcímét használjam.
Most, amikor e fejezetet írom, éppen egy hét van még hátra addig a klubestemig, ahol Attila lesz a vendégem.