A kerítésből pufókon kilógó bokroktól először csak egy cipősarkat pillantottam meg, de közelebb érve már a teljes "kompozíció" felfedte magát.
A cipősarokhoz cipő is tartozott, kis méretű, fekete magassarkú volt. Fényében és tartásában egyaránt megfáradtan, kopottan elnyúlva az oldalán feküdt.
Közelében egy karrierjében idejekorán kettétört cigaretta hevert és mindkettejükre egy üres, olcsó boros palack vetett árnyékot...(no meg persze a sejthető éccakai események).
Igaz, hogy meg sem álltam a kávéirányú igyekezetemben, de agyamat nem hagyta nyugodni ez a cipő.
Vajon mi a fene történhetett itt a nyilvánvaló dorbézoláson kívül?
Hogy maradhatott itt egy fél pár "topánka"?

Huszonegyedik századi Hamupipőke sztorinak kicsit erős lenne a felsorakozott kelléktár, bár ki tudja?
Lehet, hogy "Almabor" herceg azóta már magához is vette ezt a bizonyos félcipőt és a tegnapi emlékfoszlányait - valamint a valószínűsíthető lábaszagot - követve keresgéli élete "Kamupipőkéjét"?
Meglehet.

Vagy lehet, hogy - a cipő állapotából kiindulva - egy feltehetően nem túl ápolt, de azért feltehetően hölgy, útban valami buli felé, hirtelen támadt nikotin szomját érezvén rá akart gyújtani, amikor a zsebéből előhúzott féltve örzött utolsó szál cigarettája eltörött, s ő ettől pedig olyan traumatikus állapotba került, amit rögtön tompítania kellett a magával cipelt minőségtelen borral, de ennek a vegyületnek az elfogyasztása után meg már olyan rosszul lett - a címkéjére visszagondolva teljesen érthetően - hogy inkább oly sietve fordult vissza és indult haza kipihenni ezt a szörnyű estét, hogy a sarkonfordulástól kifordulhatott a jobb oldali bal lába a cipőből.
Akár ez is történhetett.

De az is lehet, hogy egy mostanra már valószínűleg erősen megviselt nőszemély valahol még mindig fél cipőben bicegve kóvályog a városban, keresve az állapota miatt csak rendeltetése szerinti jobbik lábbelijét, valamint az éjszakában elveszített filmkockáit.
Ki tudja?

Az viszont biztos, hogy írásomnak - magának a cselekedetnek - a vége tartogatott még egy hatalmas poént.
Ugyanis...
Ezt a kis szösszenetet a "reggeli" kávézásom felé tartva kezdtem el lejegyezni, a napi coffein adagom közben született meg a legjava, az utolsó mondatokat pedig egy üzletbe belépés előtt, a Móricz Zsigmond körtér déli oldalán parkoló autók melletti, gyalogosokat védő egyik kis oszlopnak támaszkodva pötyögtem be a telefonomba.
Egy vonalban álltam az autókkal, az egyik a hátam mögött volt, a másik előttem.
Egyszer csak elém toppant egy nő...
Neeem!
Nem a félcipős "Kamupipőke"!
Bár az sem lett volna kis poén.
Na de, ez az elém toppant - amúgy jól öltözött, kb. 60-65 éves - hölgy, abban a pillanatban, ahogy hozzám lépett meg is szólalt, hogy:
- Itt vagy!
Igen csak meglepett. Gondoltam "persze, hogy itt vagyok", csak nem értettem, hogy mit akar tőlem.
- Bocsánat, tessék? - kérdeztem zavaromban.
- Itt vagy! - mondta erre újra, de ekkor már feltűnt nekem, hogy külföldi lehet, mert akcentussal beszélt. Aztán ahogy folytatta, rögtön megértettem, hogy mit is akart mondani...
- Itt vagy! Ne büntess meg, kérem! - kérte nem teljesen helyes magyarsággal, mert mint kiderült "itt vagyok"- ot akart mondani a lelkem.
A többi pedig majdnem stimmelt, csak az nem, aminek nézett engem...
Ahogy ott álltam a kis póznának dőlve a telefonomat nyomkodva és mint kiderült, pont az ő autója felé fordulva, azt hitte szegény, hogy közterületes vagyok, aki éppen a rendszámát fényképezi és a büntetést írja. :D

Na, megyek, megnézem, hogy ott van-e még az a "kamutopánka"... ;)

u.i.: elkészült Weisz Viktor 'Hiteles vallomás' c. lemeze, amelyre minden dalt én írtam, valamint gitárosként, énekesként is szerepelek a CD-n. A hivatalos megjelenés még várat magára, de számotokra már akár postai úton is megrendelhető, csak írjatok egy emailt az info@szaboleslie.hu címre, összesen a tárgyban azt tüntessétek fel, hogy 'hiteles'. Válaszként küldjük az információkat a szállítás menetéről. Mindemellett szombaton a Montázs szülinapra is viszek magammal lemezt, úgyhogy akár ott is megvásárolhatjátok!