(A később, 2004-ben megjelent első lemezemnél már nem is kaptam ilyen lehetőséget, az
utána következett albumaim pedig mind szerzői kiadások voltak.)
Azt hiszem Roy-ék első lemeze éppen megjelent és az első maxijuk addigra már támadta a
slágerlistákat. Ez volt a Csapból is én folyok, aminek 24 későbbi Roy és Ádám szerzeménnyel
együtt a szövegét én, vagy néhány esetben mással együtt közösen írtam.
Örömmel vártam a munkát a saját dalaimmal és úgy éreztem, hogy sinen vagyok a zsebemben
lévő lemezszerződésemmel, ami valójában még csak egy előszerződés volt, de eszembe nem
jutott volna kételkedni a kiadóban.
Pedig voltak pillanatok, amikor kellett volna...
Sajnos nagyon naív voltam, tapasztalatlan és túl vak is a lelkesedéstől..
Abban a hitben (hiszen szerződésem volt mindenről), hogy hamarosan megkapom a magam
kis előlegét, ami majd fedezi az életem a felkészülés és a lemezfelvétel alatt, először is
boldogan hagytam magam mögött azokat a pub-okat, ahol ebben az időben rendszeresen
játszottam.
Akkori zenekarommal nekiálltunk összepróbálni a dalokat és a hangszerelésükön dolgozni.
Alig tartottunk a második nótánál, amikor a kiadóm egyszer csak előrukkolt vele, hogy két hét
múlva el kell kezdenünk a felvételeket, mert csak így volt lefoglalható idő az ország legjobb
stúdiójában, a Csillaghegyi Tom-Tom- ban. Hiába mondtam, hogy nem vagyunk még készen,
le lettem szerelve azzal, hogy vagy most csináljuk meg, vagy jó fél évig nincs stúdió idő. Már
pedig a kiadóm ragaszkodott a Tom-Tom- hoz. Nem ellenkeztem, mert tudtam, hogy ez az
ország legjobb stúdiója és szinte az összes nagy sztár itt készítette a lemezeit. Elhittem, hogy
nekem ez kell és hogy úgy is jó lesz majd, ha a felvételek közben rakjuk össze a hátralévő
dalok hangszerelését.
Ebböl az lett, hogy majdnem minden nap koradélutántól ott ültem valami félreeső helyen egy
szinti fölé görnyedve, fejemen egy fülhallgatóval és agyaltam a dalok hangszerelésén, majd
hajnali egytől ezt felfüggesztve belecsaptunk a felvételekbe. Általában 4-ig, 5-ig biztosan
melóztunk. Nem tudom már, hogy hol lakhattam akkoriban, de az biztos, hogy Csillaghegytől
nagyon messze és mire hazaértem,  mindig annyi volt az idő, hogy a normális emberek éppen
keltek és munkába indultak. Aludtam pár órát és már mehettem is vissza a Tom-Tom- ba.
Kimerítő volt és sajnos nagyon lassan haladtunk.
Közben néha megkérdeztem a kiadómat az előlegemről, aki valahogy mindig le tudott
szerelni azzal, hogy 'hamarosan'.
Tovább dolgoztunk.
Egyszer csak valamelyik nap a stúdió tulajdonosa, a legendás Korál együttes dobosa, a mindig
nagyon kedves Dorozsmay Péter azzal állt elém, hogy: - 'Szia! Ne haragudj, nagyon
kellemetlen, de tudnál szólni a kiadódnak, hogy most már elég sok időt eltöltöttetek itt és
hát...jó lenne ha rendezné?'
Biztos, hogy a fejem búbjáig elvörösödtem szégyenemben, amit a kiadómnak
'köszönhettem'.
Én úgy tudtam, hogy előre rendezve van az időnk, amiből mint kiderült semmi sem volt igaz.
Azt csodálom, hogy ez után a kiadóm valahogy ki tudta dumálni magát nem csak nálam,

hanem még Péternél is. Valami olyasmit mondogatott, hogy vele is kiszúrtak, de tudja, hogy
ez az ő baja és hogy semmi gond, pár héten belül megkapja az egyik TV músorából (mert
neki az is van) a pénzét és akkor mindent rendez.
Ha előbb nem is, ekkor már mindenképp észlelnem kellett volna a bajt...
Tovább  dolgoztunk és elérkeztünk a fúvósok felvételeihez. Én már előre mondtam a
kiadómnak, hogy az rendben van, hogy a zenekarom a lemez leadásakor kapja meg a pénzét,
az előlegem pedig már akármennyire rég szükségem lenne rá, nyilván jó lesz a TV-s pénzből,
de a fúvós vendégművészekkel nem lehet viccelni. Eljönnek, profin felfújják és teljes joggal
várják is a gázsit.
Még ekkor is meg tudott vezetni a kiadóm, hogy nyugodtan vegyük fel, pár napon belül ki is
lesznek fizetve.
A pár nap elteltével pedig robbant a rossz hír, hogy egyáltalán nincs pénz...
Kiderült, hogy a szerencsére csak majdnem kiadóm, valami gagyi TV műsorának a
reklámbevételeiből akarta volna finanszírozni a stúdiózásunkat, csak baromira nem jöttek be a
számításai.
Nem maradt más hátra, csak egy elképesztően ciki helyzet, bennem pedig teljesen összedőlt a
világ.
A fúvósok rám haragudtak. Bár a majdnem kész felvételek összes sávját sajnos ott kellett
hagynunk, Dorozsmay Peti velem szemben megértő volt, sőt, később néhány dalomat
kérésemre átadta nekem úgy félkészen, hogy hátha találok rájuk valaki támogatót. (Nem
találtam.)
Ott álltam úgy, hogy se munkám (a régi helyeimet ugyebár leépítettem), se pénzem, se
lemezem és nyilvánvalóan sokak szemében már jóhírem se lesz egy hamar...
Pedig azon a bizonyos albumomon már akkor rajta lettek volna többek között a következő
dalaim is: 
Mese, Bakelit, Utazás, Játszd Újra, Sam!, Hétfő reggel és a Kristályszív, amit hangról hangra
úgy hangszereltem meg, ahogyan az a majdnem 10 évvel később megjelent A Dalnok könyve
című dupla lemezemen hallható.