Nagyapám fűrésze

Szeretem a régi tárgyakat. Egyes dísztárgyakat is, de az olyan használati tárgyakat különösen, amiket hiába rágott meg az idő vasfoga, még mindig értenek valami máshoz is a porfogáson kívül...

Mint azt, kedves barátaim, sokan tudjátok, az én szememben ilyen például az "öreg bakelit" is.
De ugyanilyen sokattudók nagymamám régi cserépedényei, vázái, kancsói is, amik nem csak tetszelgés céljából pózolgatnak a polcaink különböző pontjain, hanem az egyik filctollakat őriz, a másik csomagolószalagokat, és a többiben is mindenféle használati mütyűrök laknak.
Mindig melegség tölt el, ha ránézek valamelyikre, és olyankor még inkább, amikor a kezembe is veszem a tartalma miatt.
Van olyan öreg tárgyam, ami megfelelő környezetben akár még díszként is lóghatna egy falon, de valójában egyáltalán nem ez lenne az eredeti rendeltetése, hanem a használat, hiszen egy kis, kézi- fafűrészről van szó.
Ez, a szívemnek oly kedves régiség, még nagypapámé volt, és emlékeim szerint már gyerekkoromban is vénnek számított.
Igaz, hogy fényét már rég leváltotta a rozsdás fakóság, de az eredeti, keményfa nyele, még mindig tartja magát, és a napokban kiderült, hogy a szerszámocska is még mindig tud valamit...
Nem tudom mikor használtam utoljára. Rémlik, hogy valamikor egy-két lécet méretre vágtam vele, de ezen kívül sosem vettem igénybe szolgálatait.

Sokan olvashattátok az oldalamon, hogy érdekes technikák használatával, új műsorra készülök.
Az igényem szerint összeállított effektpedál park könnyen szállíthatósága érdekében mindenképp terveztem, hogy készíteni fogok egy speciális pedálboard-ot, amire a kütyüimet rögzítem, hogy ne kelljen minden egyes alkalommal összerakni, és szétszedni őket.
Múlt hét pénteken (november 8.), arra a gondolatra riadtam fel, hogy nem egészen egy hét múlva, a klubestemen, a két szintesre tervezett pedálboard felső részére
már mindenképp szükségem lesz.
Egyszer majd lehet, hogy alumíniumból is megcsináltatom ezt az eszközt, de az idő szűke miatt most a fából készítés mellett döntöttem.
Szerencsére, már egy hete sikerült lemodelleznem, hogy melyik effektem, hol, és hogyan helyezkedjen majd el, így könnyű volt megtervezni a leendő board méretét és kifejezetten egyedi formáját.
Aztán szaladtam a közeli barkácsboltba, és megvettem mindent, ami csak kellett.
Mivel hétfőn már főpróba várt, a klubestem vendégével, (ahol már használnom kellett volna mindent), fűrészgépem meg nincs, de a hétvégén nem akartam senkit azzal zargatni, hogy adjon nekem egyet kölcsön (igaz, utólag eszembe jutott, hogy kisgépeket is lehet bérelni egyes helyeken), nem maradt más hátra, elővettem az öreg kézifűrészt.
Már megfogni is hatalmas öröm volt. Azonnal magam előtt láttam nagypapámat, kezében e kis szerszámmal, ahogy barkácsol.
A fával dolgozni mindig is szerettem. Lehet, hogy kevesen tudják, de régen sokáig voltam asztalos.
Úgy látszik a faipari munka is olyan, mint a biciklizés, nem nagyon lehet elfelejteni.
Kiderült, hogy még mindig tudok hosszan is egyenesen vágni egy ráadásul nem is túl éles kézifűrésszel.
Végül sikerült még aznap este, komolyabb gépek, és műszerek nélkül, befejeznem, a hirtelen szükséges board felső részét.
Azt hiszem nagypapám most büszke lenne rám...