A tervezett produkcióhoz olyan táncosokra volt szükség, akik a darab során olykor statisztaként, vagy háttértáncosként lennének jelen, de egy bizonyos résznél kifejezetten break-elni is tudnának.
Ekkor én már úgy három éve "műveltem" ezt az új divatot és talán megbocsájtható a szerénytelenségem, ha azt mondom, hogy társaimmal a jobbak közé tartoztunk.
A darab címe a "Meghódítjuk Amerikát" volt és arról szólt, hogy egy Almássy téri zenekar egy külföldi impresszárió meghívására óriási sikert és karriert remélve az államokba utazik szerencsét próbálni. Persze semmi sem úgy sül el, ahogy szerették volna, ráadásul az impresszárió gyilkosság áldozata lesz és végül a zenekar egy fillér nélkül érkezik haza.
Itthon mégis mindenki sztárokként ünnepli őket, mert sikerült megjárniuk Amerikát (ami akkoriban nagy szó volt!).
Nos, a mi nagy pillanatunk természetesen az amerikai utcát megidéző jelenetnél érkezett el, ahol mindig igyekeztünk bemutatni akrobatikus kunsztjaink legjavát.
Az ősbemutató a Rákóczi tér melletti Gutenberg Művelődési házban volt, aztán még néhány előadás következett vidéken is, sőt, emlékeim szerint még a szegedi szabadtéri színpadon is megfordultunk.
Hogy hogy kapcsolódik ide a Fészek klub?
Úgy, hogy főleg a vidéki utak után a stáb nagy része ott kötött ki a pincében álló zseniális bárban.
A klub akkor még abszolút zártkörű művészklub volt és minket, kis break-es kölyköket is csak a velünk lévő színészeknek köszönhetően engedtek be.
A keskeny kanyargós lépcső egyenesen a bár pultjához vezetett, ami mellett balra fordulva kicsiny helyiségbe érkezhetett a vendég.
Szemben széthúzott bordó függönyös kis pódium tátongott, rajta pianínóval és mindkét oldalon vele szemben 3-3 kényelmes box állt a falakra szerelt halvány fényű vászonbúrás lámpák fényében.
A boxok dobogón kaptak helyet, aminek szélei balról is és jobbról is finom hangulatú fénysorral világították meg a középen álló apró táncteret.
Épp hogy elfért ott egy "helikopter" ...(vállon pörgős break elem)...kipróbáltuk. ;)
Akkoriban ez az éjszakai klub rész kifejezetten inkább a színészek birodalma volt.
Későbbi zenész korom e helyhez kötődő éveinek történetét egy másik fejezetben majd kifejtem...

Viszont amiért még különösen kedves nekem ez a musical-es és Fészekes emlék, az a stáb.
Ott kezdődik, hogy a darab szerzője és egyik főszereplője, gyerekkorom TV filmekben rengeteget látott kiváló színésze, a velünk mindig végtelenül kedves Harsányi Gábor volt. Emlékszem, hogy mindig zavarban voltunk a közelében. De nem csak az övében...
Ugyanis a rendezői székben pedig Karinthy Márton ült (bizony a vezetéknév cseppet sem véletlen, ő Karinthy Frigyes unokája!) és a további szereplők között is olyan csodálatos színészek voltak, mint Bencze Ferenc, vagy Ruttkai Ottó (és az ismerős név itt sem véletlen, mert ő pedig Ruttkai Éva apukája volt)!
Valakiről pedig eddig még egy szót sem ejtettem... a musical zeneszerzőjéről.
Emlékeim szerint volt, hogy a Fészek klubban odapattant a zongorához eljátszani a darab általunk különösen kedvelt dalait, vagy bármit, amihez éppen akkor kedve volt.
Ő pedig nem más, mint a világszerte híres és méltán elismert Szakcsi Lakatos Béla.

Azt hiszem érthető, ha azt mondom, hogy elképesztő volt belecsöppenni ebbe a varázsvilágba 16-17 évesen...
Az pedig külön érdekes egybeesés a darab egyik fő helyszínével és a pályának kapcsolatban, hogy a zenész korombeli újratalálkozás a Fészek klubbal pont az Almássy térről indult.
De ezt, ahogy fentebb már megígértem, egy külön fejezetben fogom elmesélni...