Szeretek álmodozni

Mindig is szerettem és bizony elég könnyen ment már akkor is, amikor az iskolapadban nagyon másra kellett volna figyelnem.
Persze gyerekkoromban még senki sem gondolta volna, hogy egyszer majd amolyan hivatásos álmodozó lesz belőlem.
Pedig dalszerzőnek lenni valami ilyesfajta tevékenység, pláne ha az ember ebből is él.

Mondjuk a fantáziálkodáson túl egészen más képességekre is szükség van, pláne akkor, amikor megrendelésre dolgozik egy szerző, de most nem szeretnék szakmázni.
Inkább arról mesélek, hogy milyen helyzetek képesek olykor-olykor apró boldogságszeletként jóllakatni az ábrándozásra mindig éhes lelkemet...

Az egyik ilyen a kávézás.
A kávézás nálam alapvetően egyáltalán nem a koffeinbevitelről szól. Persze van, amikor ez is szempont tud lenni, de azt inkább csak kávéivásnak nevezném, nem "kávézás"-nak.
A "kávézás" az én értelmezésemben a következő:
Előre meg nem határozott ideig tartó ücsörgés, elmerülés a szabadon áramló gondolatok tengerében, világmegváltás (vagy legalábbis az erre hajló hirtelen támadt ötletek begyűjtése), egyedül, vagy társsal (társakkal), figyelés csendben, vagy szavak kíséretében (ez utóbbi természetesen csak a társas kávézás esetében működő opció, egyébként az embert elég hamar hülyének nézheti a külvilág), mindez pedig lehetőleg jó nagy bögre tejeskávéval megspékelve.

Azt hiszem ennyiből is tisztán látszik, hogy elvileg bármikor rávehető vagyok erre az egyik nagy kedvenc "helybentevékenységemre".
Gyakorlatilag viszont sajnos sokszor nincs elég időm a leírt módon történő tetszőleges hosszúságú elmélázgatásra, de ahogy azt már pár hete az ősz témájú kis szösszenetemben említettem, jelenleg végre véget ért a hosszú, lemezkészítős, "reggeltőlestigtartós" korszak, így szerencsére egyre többször tehetem meg, hogy a "kávézás"-nak hódoljak.
Rengeteg ötletem, sőt, több teljes dalom is született már így, "hódolgatás" közben.

A másik kedvenc álmodozós helyzetem az utazás.
Valójában bármilyen közlekedési eszközön, de inkább csak utasként.
Mert ugye mondjuk pilótaként éppen munka közben az álmodozás nem is annyira javallott... De még sofőrként sem.
No, de a viccet félretéve, nagyon szeretek utazni!
Az sem mindegy, hogy honnan, hová, de valójában az úton levés az, ami (már az indulás pillanatának közeledtével is) rögtön izgatottá és boldoggá tud tenni.
Imádok út közben nézelődni!
Az olvasóban most joggal merülhet fel a kérdés, hogy:
"Este is?"
Való igaz, hogy a nappal jóval ideálisabb és élvezetesebb az ablakon kibámuláshoz.
Legalábbis sötétedés után, településeken kívül, ha éppen akad valami, akkor is kétségtelenül jócskán egyhangúbb a látnivaló.
(Pl.: Csillag, csillag, csillag, repülő, csillag, csillag, műhold, vagy UFO?, megint sok csillag, település fényei a távolban, nini ott a Hold!, csillag, csillag, szembeautó fényei...stb. ?)
Gondolom nem okozok nagy meglepetést azzal, hogy bevallom; én még ilyenkor is imádok álmodozni és persze utazás közben is nagyon sok mindent írtam már!
Többek között az "Utazás" című dalomat is.

Ha pedig már az utazós álmodozást szóba hoztam, meg kell említenem az egy helyben maradósakat is...
Mondjuk ide tartozik a "kávézás" is, de momentán most nem erre gondolok, hanem arra például, amikor csak úgy leülök valahol (akár egy dombtetőn, egy sziklán, patakparton, egy padon, vagy egy lépcsőn...stb.) és figyelem a környezetemet.
Szerintem elképesztően inspiráló tud lenni az élet, akár egy nyüzsgő város közepén, akár egy emberektől távol eső mezőn is.
Bárhol!
Vízparton pedig végképp meg tudok bolondulni, ha történik valami körülöttem, ha nem.
Abszolút kedvenc!
Ezt pedig még tovább is lehet fokozni azzal, hogy eldőlve, csukott szemmel "relaxálni" a csobogó víz mellett, távol a civilizáció zajától, esetleges halk madárcsicsergésben...
...és még tovább is van:
Mindez egy vitorlás hajón!!!

No és persze aztán ott van még az édes félálom állapot, vagy akár a rendes alvás is.
Nem tudom ki, hogy van vele, de nekem már sokszor sikerült még álmomban is kitalálni klassz dolgokat.
Volt olyan, hogy arra ébredtem fel, hogy van egy klassz rímem, vagy néhány sorom...
Többször előfordult már, hogy ilyenkor gyorsan leírtam, ami jött, aztán aludtam is tovább, reggel pedig meglepetten szembesültem a valóban jó ötletemmel.
Olyan is volt már nem egyszer, hogy álmomban fejeztem be egy dalom szövegét.

Számomra az egyébként zseniális "Eredet" című Christopher Nolan film alapgondolata, az álom az álomban, már rég nem számított újdonságnak.
Többször is álmodtam már azt, hogy álmodom.
Sőt, olyan is volt már, hogy álmomban meséltem valakinek arról, hogy álmomban miről szoktam álmodni!
Fura egy világ az álomvilág, az biztos és erről a témáról külön hosszú fejezeteket lehetne írni, de ebbe most inkább nem mennék bele bővebben.

Csupán csak az álmodozásról akartam pár sort iderittyenteni (és a hozzá fűződő, mondhatjuk, hogy szenvedélyes viszonyomról) azért, hogy érthetőbb legyen mindenki számára, ha esetleg bambulni látna engem valahol, hogy miért is teszem:
Mert egyszerűen imádom!!!
(Még akkor is, ha kívülről nézve totál hülyének tűnhetek.)
Pedig ezekben a pillanatokban sincs komoly baj velem, csak ilyenkor egy kicsit "talán a Marson járok..."

 

Ha tetszett a bejegyzés és szeretnéd munkámat támogatni 'havonta egy kávéval', kérlek nézd meg a Patreon oldalamat!

https://www.patreon.com/szaboleslie