A klip története, a jelenetek meghatározhatatlan korba való elhelyezése és az, hogy kivételesen ne legyen a zenével semmilyen szinkron képsor, már kb. 3 éve megszületett a fejemben.

A tökéletes helyszín megtalálása lehetett volna akár nehéz is, de a szerencse mellém szegődött...

Egy borvacsorás estén, ahol zenémmel szórakoztattam a kedves egybegyűlteket, megismerkedhettem a lakomához felszolgált fantasztikus Istvándy borokkal és az Istvándy

Pincészet tulajdonos-borászával, Istvándy Gergővel. Azóta is tartó barátságunk és a klip sorsa ott pecsételődött meg igazán, amikor először muzsikáltam és vendégeskedtem Náluk a családi birtokukon. Azon a meseszép helyen, aminek már anélkül is kimondhatatlan sok mindent köszönhettem, hogy valaha is jártam volna ott...

Ugyanis kiderült, hogy a klipforgatás kezdetekor még élő Nagymamám (Édesapám Anyukája), pont ott született és nőtt fel a Tóti hegy lábánál, ahol Gergőék birtoka is áll. Ez még különlegesebbé tette számomra az ott töltött napokat.

1. nap (június 2.):

Habár a filmezéshez felkészülten, megtervezetten és időben érkeztünk, mégis hamar kiderült, hogy nem lesz elég egy forgatási nap. Az első alkalommal csak a felét tudtuk rögzíteni a tervezett anyagnak. A csúszásban nagy szerepet játszottak az újabb és újabb ötletek is (amikben mindenki bővelkedett), de az is igaz, hogy legtöbbször inkább a stábra telepedő (amúgy tökéletesen indokolt vidám hangulatból fakadó nevetőgörcsökbe forduló) általános jókedv szabott határt a munka gördülékenységének. Ez az általános jókedv attól kezdve, hogy a szereplők (köztük én is) beöltöztek a kliphez kitalált népviseletbe, akkor sem tudott volna többé távozni, ha mondjuk drámát készültünk volna forgatni. Már a puszta megjelenésünktől betegre tudtuk magunkat nevetni egymáson.

De ez is volt a cél! :) 

Csak az lebegett a szemem előtt a sztori megírásakor, hogy a lehető legviccesebb legyen minden egyes kép és jelenet, és hogy majd a nézők is olyan jól mulassanak az elkészült videó
láttán, mint mi a felvételek során.

Itt említeném meg a klip rendező-operatőrét, Lippich Tamást és a társait Pere Andrást és Székely Viktort, akiknek ötleteiért, szakértelmükért és munkájukért örök hála!

A kisfilm alaptörténete valójában csak annyi, hogy négy cimbora összejön az egyikük borospincéjénél és eltöltenek együtt egy igen vidám napot.
A jelenetek majd magukért beszélnek... ;)

A három cimbora szerepébe bújó urak egyike Küronya Dani volt, aki nem csak a magassága miatt alakított hatalmasat.

A borospincés jóbarátot Szili Péter zeneszező-énekes, (eddigi pályámon több esetben szerzőtársam) játszotta ugyanolyan könnyed eleganciával, mint ahogyan a zongorajátékát is ismerhetik azok, akik már látták, s hallották őt. Színészi képességeit egyébként már egy korábbi klipemben (Bulvár-buli) is remekül csillogtatta. (És egyébként az Utazás című dalom klipjében is együtt „utaztunk”.)

A harmadik (és valóban elképesztő alakítást nyújtó) főszereplő pedig Máté P. Gábor színművész barátom volt, aki a veszprémi Petőfi Sándor Színház minden kétséget kizáróan vitathatatlan ékköve. Egyébként Gábor is szerepelt anno a Bulvár-buli klipben. Ő játszotta a rendőrt.

Nehéz dolog úgy írni egy alkotásról, hogy ne lőjem le előre a benne lévő poénokat, de azért igyekszem megosztani egy-két kulisszatitkot:

Eddig még nem hallottam zökkenőmentes klipforgatásról (nekem sem volt még soha) és bizony ez sem lett kivétel.Először az időjárás akart mindenáron megfelelni az "elbújik a nap és a felhők alatt olyan sötétszürke minden..." soroknak. Nagyon aggódtunk, mert amúgy is igen nehéz volt összeegyeztetni egy olyan napot, ami mindenkinek megfelelt a filmezésre. Aztán, bár csak halványan, de szerencsére kisütött a nap és végül, ha nem is eleget, de sokat sikerült haladni a munkával.

A második kis probléma akkor adódott, amikor kiderült, hogy a külön szerzett hegedűtok rövidnek bizonyult. Végül ezt is megoldottuk. Hogy hogyan? Legyen ez egy jó kis feladat... A szemfülesek talán könnyen észreveszik majd a trükköt.További érdekességként pedig hadd súgjak még annyit, hogy tessék figyelni a bajuszt! :)

Egyébként a hitelesség kedvéért a poharakban és az üvegekben természetesen csak finom borocskák vártak a sorsuk beteljesülésére, s bár az egyes jelenetek megismétlése miatt (is) folyamatosan újra és újra kellett töltenünk az isteni nedűkből, ez valami oknál fogva cseppet sem jelentett gondot a csapatnak. :)

2. nap (június 17.):

Többen 200 km távolságra is laktunk egymástól, így a második forgatási napot sem volt egyszerű összeegyeztetnünk. Aztán szerencsére nem túl távol az elsőtől, két hét múlva folytatni tudtuk a munkát. De ez a nap sem lett zökkenőmentes...Kicsit aggódtunk, hogy mi lesz, ha ezúttal meg túlságosan ragyogó napsütés vár minket, mert a különböző fényviszonyok igen csak megnehezítették volna a dolgunkat. De az időjárás inkább az eső mellett döntött... Hiába voltunk a helyszínen már reggel, kénytelenek voltunk várni a munkakezdéssel. Végül gondoltuk lesz, ami lesz, kihasználjuk az alig csepegős pillanatokat és majd az utómunkánál kicsit megfényeljük a sötétebbre sikerült felvételeket. Muszáj volt aznap felvennünk a hiányzó jeleneteket, mert az elfoglaltságaink miatt legközelebb csak decemberben tudtunk volna összejönni mindannyian. A december pedig köztudottan nem a legideálisabb hónap egy nyári klip forgatásához... :)

Mivel egyes tárgyak (bicikli, malomkő, fűrész, üvegek, poharak, stb.) több képben is fontos szerepet játszottak, ezeket a korábbi felvételek alapján, pontosan az eredeti helyükre kellett raknunk.

Ezután következett ismét a beöltözés és a smink. És hoppá!
Jött a második probléma:

A kalapomat sikerült otthon felejtenie annak, aki a múltkor is hozta. Végül Gergő barátom felforgatta fél Káptalantótit és szerzett 3 kalapot, amik közül az egyik egészen hasonlított az eredeti fejfedőmhöz, így folytatni tudtuk a munkát.

Nem keltettünk kis feltűnést Badacsonyban, amikor (az átöltözési macerák kiiktatásával spórolva az időn) népviseletbe öltözve mentünk be ebédelni egy vendéglőbe. Elő szokott fordulni, hogy felismernek az emberek, de ebben az esetben ez a veszély egyáltalán nem fenyegetett... :)

A nap hátralévő részében szerencsére sikerült minden fennmaradt jelenetet leforgatnunk és mivel ez alkalommal sem szörpöket fogyasztottunk a finom borok helyett, végül vidáman tértünk nyugovóra a pincészet gyönyörű vendégházában.

A klip utómunkálatai sajnos csak idén valósulhattak meg, de remélem így is sokaknak fog remek szórakozást nyújtani az elkészült kisfilm.

Sajnos Nagymamámnak már nem mutathattam meg a szülőhelyén készült felvételeket, mert a forgatás megkezdése után nem sokkal, 91 évesen itthagyott minket. Így ez a klip és a dal szóljon az Ő emlékéül is, és kívánom, hogy okozzon mindenkinek olyan mosolygós perceket, mint amilyen mosolygósan gondolok én is mindig arra a badacsonyi kis libapásztorlányra, aki valaha a Nagymamám volt.

Szabó Leslie