Azt mondják, hogy a szem a lélek tükre, de úgy gondolom, hogy a zene és a dal is az. Sőt!

Szerintem igen nehéz lenne a lelket jobban láttató eszközt találni annál, aki saját zenéjű és szövegű szerzeményeket ad elő.

Nem tudom, miért vonzottak engem mindig különösen az ilyen emberek, de már gyermekként is ösztönösen inkább közülük választottam magamnak követendő példákat. És ha csak a zene területét veszem is figyelembe, persze fantasztikus ikonok vannak a „csak” énekesek, „csak” hangszeresek és a „csak” szövegírók vagy producerek között is – és itt a csak szót véletlenül sem kicsinyítő eszközként használom –, de az igazán nagy mágiát mindig a dalszerző-énekeseknek tulajdonítottam.

Nekik is köszönhetően végül én is hozzájuk hasonló emberré váltam, dalszerző-énekessé, aki a saját eszközeivel igyekszik hozzátenni valami jót ehhez az utazáshoz, amit életnek hívunk.

S habár a szakmám – ahogy nyilván más szakmák is – tele van nehézségekkel, küzdelemmel, csalódással, megalkuvással, azért minden nyűgje és árnyoldala ellenére is azt mondom – mert még mindig sokkal-sokkal több benne az öröm, mintsem az szavakban kifejezhető lenne –: újraszületve, ha választhatnék, örömmel lennék ismét dalnok!